ETIKAI KÓDEX

A Magyar Garabonciás Szövetség minden olyan egyetemes és magyar etikai értéket - melyek figyelembevételével sajátos társas-közösségi életmódot igénylõ mûvelt, világi gondolkozású erkölcsös ember-, személyiség- és világkép formálódik tevékenységünk során - alapvetõnek és nélkülözhetetlennek tart, s az alábbi megfogalmazásban és rendszerezésben hirdeti ki etikai kódexét:

I. § - AZ ERKÖLCSÖS EMBER

"Minden dolog mértéke az ember, a létezõké abban, hogy léteznek, a nemlétezõké abban, hogy nem léteznek" - állítja Prótagorasz a híres szofista vándortanító. Alapvetõ etikai probléma tehát bármiféle meghatározás, ítélet, mely alapelv figyelembevételével kategóriák, minõsítõ jelzõk és jellemzõk özöne határolja az emberi életet. Az emberi élet lényegét tekintve korlátozott szabadságában, cselekvésében s megismerésében; folyamodványaként, hogy közösségi-társas lény, belsõ lelki békéjét minduntalan kénytelen a rajta kívül létezõ környezettel összhangba hozni. Az ítélettõl, minõsítéstõl való tartózkodás e tekintetben értelmi, eszmei motívum, amely nyilvánvalóan viszonylagos, s a dolgok eredeti állapotát alapul véve közömbös minõség, amit cselekvéseink, tetteink formálnak örömnek, boldogságnak; de elidegenedésnek és szenvedésnek is.
Fontos megemlíteni, hogy az emberi élet valóság-elemei nem nyújtanak tartós örömöt, kielégülést, vigaszt, mert az ember lényege szerint egyrészt valóságos személy, másrészt spirituális és misztikus egyéniség, kinek akarata és tettei saját közösségének értékrendjét is minõsítik.
Az emberi élet értelme a közösségért végzett cselekvés, tetteink szakadatlan megújulása, összhangban a külsõ környezeti hatásokkal. Tudatos tevékenység, az egyéniség sajátos megjelenési formája, melyet tetterõ, bizalom, szeretet és barátság iránti vonzalom tesz teljes életté, mely nem elégszik meg a vannal, hanem az igaz, a szép és a jó fogalmi kategóriák, normák célkitûzésként, gondolati értékként orientálják a személyiség önértékelését, az erkölcsös életet.
A helyes cselekvés ebbõl következõen az, amely egyedi sajátosságokkal bír, ami alapjaiban is rendelkezik valami pótolhatatlan jóval, rendelkezik saját célkitûzéssel, erényes törekvésekkel, de nem is korlátozza mások cselekvõképességét.
Az erkölcsi cselekedet, és minden erény alapja a célszerûség, melyek összhangban állnak egymással, vagyis bármely jó tulajdonság, mely nem tettekben mutatkozik meg, végsõ soron nem tesz boldoggá. Ebbõl következõen erényeink szerzett tulajdonságok, amit részint jellemünk, magatartásunk, modorunk tükröz, részint intellektuális gondolkozásunk, melyet a tanulás, a tapasztalat és az idõ összefüggõ rendszere gyarapít. Az egyedi ember képes bármilyen életformát, magatartást választani, ám átélni már csak korlátozott mértékben áll módjában.
A boldogság forrása tehát a valóságos élvezetek és a bölcsesség harmonikus együttélésébõl következik, amely olyannak látja s tapasztalja a világot, amilyen és bárminemû tevékenysége összhangban áll értékeivel, ami csak rá jellemzõ és egyedi, s amiért felelõséget is vállal. Az ember erkölcsi létezése csak a rá jellemzõ lét ténye. Értéke: létezésének minõségi vállalása.
Az cselekszik tehát ésszerûen és erkölcsösen, aki felhagy a világi javakra való hiú törekvésekkel, elfogadja az élet által felkínált jót; kiegyensúlyozott, boldog lelki életet él, önmaga és környezete megismerése legfõbb céljai közé tartozik, képes értékelni környezte és saját maga tetteit, s mert a cselekvésekben rejlik az erényes élet: egészséges test, lélek és derûs tudat jellemez, és az oktalan igények, szenvedélyek korlátozása.
Az erkölcsös ember mindezekbõl következõen boldogan akar élni az elidegenedõ társas-közösségi élettel, mi több civilizációval, társadalommal szemben, melynek elemi feltétele az önazonosság, saját maga elfogadása, saját lényének önkorlátozása a szeretet és a szolidáris kötõdések megtartásával és progresszív fejlesztésével, mégpedig olyan módon, hogy az élvezeti élet ne tegye függõvé a világi behatásoktól. A boldogság a személyiség belsõ szabadsága, autonómiája. A boldog ember természetes törekvése, hogy örömre tegyen szert és kerülje a szenvedést. Tehát úgy érdemes élni, hogy ami felfogható a természetbõl, azt belsõ ellentmondás nélkül megértsük, a szélsõséges kölcsönhatásokat, kísértéseket, igényeket, szükségleteket csökkentsük, s az azonosan gondolkodókkal szeretetben éljünk. A végsõ cél: a tartós boldog állapot megélése, amit a bölcs, szellemi-lelki élet tesz teljessé.
Összefoglalva: az igazi boldogság nem a romantikus elvágyódásokban, a szûnni nem akaró, határtalan és féktelen élvezetekben, a mértéktelen "fogyasztásban", az elvont misztériumokban, hanem az élet egyszerû örömeiben, vándorúton, az otthon világában, az õszinte emberi kapcsolatokban, a segítõkész, tetterõs társas életben található meg, mely az egyéni érdekek fölé képes emeli a közösség érdekeit, s amely nem tévesztendõ össze a tömeg szükségleteinek igényével. Erkölcsös embernek lenni: mûvelt életforma, amit önértékelt akarat, valós célkitûzések, s élni akarás jellemez. Nem alkuszik meg az aktuális hatalmi és politikai erõkkel; emberbarát hazafi, hûséges honfitárs, segítõkész, önzetlen, türelmes és kreatív alkotó személyiség, mert az élni tudás a legnagyobb tanítómester.



II. § - MÉRTÉK / ÉRTÉK

A szövetség alapelvei alapján azt a nevelés-lélektani elkötelezettséget tartjuk fontosnak, amely feltételezi és képviseli a gyermekek és a felnõttek teljes jogú részvételét saját sorsuk alakításában, keretet ad a személyközpontú kreatív önmûveléshez, biztosítja a szabad elhatározás jogát, az egyenjogúságon és partnerségen alapuló társas kapcsolatokat, a közösségi együttlétek során megnyilvánuló morális egyezõséget, a természeti és a társadalmi környezetben egyaránt élni tudó életmódot, mely elhatárolódás nélkül is képes harmóniát teremteni önmaga és a külvilág között.

Legfõbb célunk, hogy a velünk kapcsolatba kerülõ fiatalokat segítsük abban, hogy önálló gondolkodással bíró, cselekvõ felnõttekké váljanak, akiknek életcéljuk (~út), cselekvésre indító szándékuk (~elv) és mondanivalójuk (~üzenet) van. Fontosnak tartjuk a közösségi táborozást, az önrendelkezés elvén megvalósuló szervezõdések létrejöttét segítõ alkalmak megteremtését, amelyeknek alapvetõen a harmonikus személyiségformálást kell képviselniük. Lényeges alapelvnek tekintjük, hogy a átgondolt tábori ötlet alapján kialakuló együttlétek során kisközösségi körben történjenek az alapvetõ tevékenységek, s nagyobb társaságban a kiegészítõ, a keret-jellegû játékok, tennivalók. Céljaink eléréséhez leginkább járható útnak a mentor-elvet, az értõ - megértõ és segítõ szándékot tartjuk.

A közösség tagjai számára legnagyobb élményekkel a közös cselekvés, az együttes gondolkodás bír, amelynek megfelelõ kerete lehet a közösségi tábor. Az olvasó-garabonciás táborok együttélésének fontosabb elvei: * A tábor vezetõinek, illetve a kiscsoportok vezetõinek azonos gondolkodással rendelkezõ csoporttá, alkotóképes közösséggé kell szervezõdnie, a tábor ezáltal alaposan átgondolt ötlet, megkülönböztethetõ nevelési törekvésekkel rendelkezik, melyet kimunkált világ- és jövõkép jellemez. * Idõtartama legalább tíz teljes nap, a résztvevõk létszáma harminc és hatvan fõ között van. * Legfontosabb módszertani elve a kiscsoportos közösségi együttlét, jellemzõ tevékenysége a kiscsoportos körben zajló gondolkodtató beszélgetés és a cselekvésre, alkotásra sarkalló helyzetek teremtése. A táborok jellegzetességét az átgondolt tábor-ötlet, a keretjáték adja, amely lehetõvé teszi, hogy a tábori 10-14 napos egymásra hatás kiteljesedjék. A tábori célok megvalósulását az idõsebb, tapasztaltabb vezetõk, a mentorok is segítik. A csoportvezetõ (mentor, instruktor, animátor) bármilyen foglalkozású; de feltétlenül hiteles személyiség kell hogy legyen. Lényeges, hogy a vezetõ ne formális tekintéllyel, hanem bátorító személyiségvonásokkal, széles körû általános mûveltséggel rendelkezzen.
A "mentor-elv" alatt azt a gesztust értjük, amely a meghallgatást, megértést és elfogadást, a visszatükrözés képességét és készségét jelenti, azt az alapvetõ segítõ szándékot, amely végsõ soron meghagyja az önálló döntés lehetõségét.
Mindezek figyelembevételével a garabonciás vándordiákok jellemzõ tulajdonságai: a kölcsönös társas-lélektani viszonyon alapuló közösségi életben való tájékozódás, a felelõsségvállalás során formálódó jeles ember (kovász-, fókuszember), akit nem megválasztanak, hanem "atyamestere" az adott közösségnek, a társaskörök, alkotókörök szellemi mindenese, a közjó javáért cselekvõ személyiség.


III. § - INDEX

A szövetségi értékrend alapján nyilvánvalóvá kell tennünk, hogy egyes személyiség-motívumok, magatartásformák, jellembéli silányságok és gyarlóságok erõtlenné teszik a szövetséget. A szövetségi élet teljessége ellen hatnak azok a közösség-, élet- és személyiség korlátozó társadalmi szabályok is, melyek egyoldalú elkötelezettséget, megalkuvásra kényszerítõ helyzeteket teremtenek. A szövetség képviseletét, tagját jellemzõ életviteli elvárás, hogy nem "akciózik", verseng, nem tolakodik és hivalkodik, hatalmi-politikai ambíciói nincsenek; önzõ módon nem játszik össze másokkal egy harmadik személy ellen, nem kétszínû és köpönyegforgató. A garabonciás vándordiák tehát nem árucikk, amit tagdíjjal, illetve bármilyen ellenszolgáltatással meg lehet vásolrni, ezért a szövetség tagjait vagy mások ajánlják, vagy egyszerûen "kitûnnek" s ezért nem önjelöltek a garabonciások.


IV. § - ZÁRADÉK

A szövetségi alapszabály és alapelvek figyelembevételével azok a személyek, akik nem fogadják el a fentebb ismertetett elvárásrendszert, saját elhatározásuk alapján kiléphetnek a szövetség keretein kívülre.
Amennyiben súlyos és a szövetségi értékeket érintõ, maradandó sérülés okozása bizonyítható, a Fegyelmi-Etikai Bizottság javaslata alapján a választmányi gyûlés jogosult a tag kizárására is.

(10.) A tagság megszûnik. (10.1.) Elhalálozással, illetve jogi személy tagságánál - annak megszûnésével; feloszlatásával. (10.2.) Kilépés útján, ha a tag ezen szándékát a szövetségi elnökséggel írásban közli. (10.3.) Törlés útján, ha a »szövetségi díj« fizetési kötelezettségének - felszólítás ellenére - nem tesz eleget. (10.4.1.) Kizárással, ha a szövetség érdekeit veszélyezteti, bûncselekményt követ el vagy pártol, illetve az alapszabályt súlyosan megszegi. (10.4.2.) A tag kizárása az országos választmány gyûlésének hatáskörébe tartozik. (10.4.3.) Az országos választmány létrehozhat Fegyelmi-Etikai Bizottságot az ügy kivizsgálása érdekében. (10.4.4.) A Fegyelmi-Etikai Bizottság (FEB) határozatát indokolni kell; az érintett tag a kézhezvételtõl számított 15 napon belül, elsõfokon az országos választmányhoz fellebbezhet. (10.4.5.) Másodfokon a IV. fej. 6.4. pontja alapján. (10.4.6.) Döntéshozatalig a tagsági jogai felfüggeszthetõek. (10.5.) A tagság megszûnése esetén a már befizetett »szövetségi díj« vissza nem igényelhetõ.

* * * * *

Az Etikai Kódex hatályba léptetése az Országos Választmány hatásköre. Az Országos Választmány ideiglenes bizottsága lehet a FEB, melyet évente megújíthat, de véglegesíthet is. A választmányi ülések közötti idõszakban a szövetségi elnökség gyakorolja a FEB jogköröket.

Tatabánya, 1997. január 22.

Nyomtatás